„Síri csönd nehezedett a teremre. Azt hitték, rosszul hallják a mondatokat. Döbbenet ült az arcukra, úgy néztek ránk, mint két őrültre…”
Huszonnyolc éves voltam, de már sokévi középvezetői múlttal. Így amikor akkori munkahelyemen, az MKB-nál privátbankot hoztak létre, engem neveztek ki. Nem tudtam, örüljek, vagy sírjak. Tizenhét évvel ezelőtt – történetünk idején – még nem volt ilyen a magyar piacon, így bankon belül se kapkodtak érte a szóba jöhető jelöltek. Konkrétan: előttem hárman mondtak nemet…
Én vállaltam. Kicsit utána olvastam, és úgy gondoltam, fiatalon az ember sok mindent kipróbálhat. Tulajdonosunk, a Bayerische Landesbank több országban rendelkezett leánybankkal, így Svájcban is, amelyik ráadásul privátbank volt. Akkori főnököm megszervezte, hogy ketten odamenjünk, először csak bemutatkozásra, majd később én visszatérek, megismerni az ottani gyakorlatot.
Az elhatározás után viszonylag rövid időn belül Zürichben voltunk, egy nagyon elegáns, tekintélyes épület süppedő vastag szőnyegjén kísértek bennünket a beszélgetés színhelyére. A patinás bank vezérigazgatója, a privátbank vezetője és egyik munkatársuk fogadott minket. Németül beszélgettünk, pontosabban én inkább csak hallgattam. A svájci urak átlagéletkora 60 körül lehetett, kedélyes légkörben hallgatták, mi járatban vagyunk. A főnököm jelezte, szeretne engem bemutatni. Ezen nagyon megrökönyödtek, addig ugyanis abban a hitben voltak, hogy én az asszisztens vagyok. A meglepetés csak fokozódott, amikor kiderült, a nálunk létrehozandó privátbank vezetője leszek. Amikor ez a néhány szó elhangzott, síri csönd nehezedett a teremre. Azt hitték, rosszul hallják a mondatokat. Döbbenet ült az arcukra, úgy néztek ránk, mint két őrültre. Éreztem, mi itt valami nagy szentségtörést követünk el az ő fogalmaik szerint. Aztán egyikőjük megszólalt, ridegen, kimérten, kissé sértődötten ecsetelte, miért nem alkalmas egy fiatal erre a feladatra, pláne, ha még nő is…Ez férfimunka, csak tapasztalt, nagytudású urak képesek bizalmat szerezni.
Főnököm erre hosszan ismertette, milyen remek a szakmai múltam, próbálta oldani a fagyos légkört. Attól tartott, a nagy felháborodásban nem fogadnak majd, így nem lesz alkalmam megnézni, Svájcban hogyan csinálják. A svájci bankárok első döbbenetük után újra udvarias, kedélyes urakká váltak, és a kérésre nem mondtak nemet. Ám amikor a megbeszélés után kijöttünk a teremből, láttuk, hogy még mindig dermedtek álltak, s ingatták a fejüket.
Pár hét után visszamentem, akkor már félretették előítéletüket. Segítettek. Később elismerték a teljesítményemet is. Befogadtak. Van, akivel máig tartó jó kapcsolatot ápolok. Az MKB privátbankja a cég legnehezebb éveiben is hasított. Szakmai díjakat kaptunk. Kiderült, nálunk erre a bizalmi munkára nők is alkalmasak. Már Svájcban sem szentségtörés ezt elismerni.